A Jeruzsálem Óvárosáról készült beszámolóm már a megírása közben elkezdett önálló életet élni, egyre csak hízott és hízott, egészen addig amíg vállalhatatlan hosszúságúra nyúlt úgy, hogy közben csak a felszínét kapargattam a témának. Így rögtönzött döntéssel két részre bontottam a bejegyzést, ami - teljesen véletlenül - még jól is jött ki, mivel az első részbe pont belefértek a keresztény kultúrkörhöz tartozó látnivalók, a második részbe pedig a zsidó és iszlám valláshoz kapcsolódó helyek. Előre is bocsánatot kérek, mert így is hosszú lesz, szóval nem is nagyon húznám tovább az időt, vágjunk bele..
A Siratófal és a Templom-hegy önálló negyedként viszonylag nagy területet harapnak ki az Óváros délkeleti részéből. Elhelyezkedésüket tekintve - és történelmileg-kulturálisan is - olyan szétválaszthatatlan módon kapcsolódnak egymáshoz, hogy bár külön-külön is hosszan lehetne írni a hátterükről, de a teljes kép csak akkor áll össze, ha egy egészben látjuk át, és ismerjük meg a múltjukat.
A negyed két irányból is egyszerűen megközelíthető. Délről a Szemét kapun (Dung Gate) keresztül közvetlenül a fal előtti térre juthatunk, vagy nyugati irányból a Jaffa kapun (Jaffa Gate) keresztül egy kicsit hosszabb sétával egyenesen átszelve az óvárost. Mivel a szállásom a Jaffa kapuhoz esett közelebb, ezért én ezt az utat választottam, ráadásul sokkal élvezetesebb végigsétálni az óvároson, mint a falat megkerülő forgalmas autóút mellett megtenni a távot. A Jaffa kaputól vezető út vége felé egy jobb oldalra nyíló jelentéktelen kis sikátor vezet a Siratófal előtti térre. Érdemes figyelni a célt jelző táblákat (Western Wall), mert a szűk átjáró könnyel elvéthető. Szinte meglepetésszerűen éri az embert, ahogy a sötét kis sikátorból hunyorogva belép a Nyugati Fal előtti tágas és világos térre. Vagyis csak lépne, ugyanis előtte komoly biztonsági ellenőrzésen kell átesnie.
És akkor itt álljunk is meg egy szóra - vagy talán egy kicsit többre. A Templom-hegy környékén rendszerint újra és újra pattanásig feszülnek az indulatok, évszázadok óta a világ egyik legnagyobb puskaporos hordója. Elég lehet egy szikra is ahhoz, hogy robbanjon, és nem lenne nehéz elképzelni, hogy a következő nagy világégés majd innen fogja felperzselni a földet.
A múlt
Ahhoz, hogy megértsük a helyzetet, ismernünk kell a hely történelmét. A Templom-hegyet a judaizmus és az iszlám szent helyként tiszteli, de jelentős a kereszténység számára is, az Ószövetség írásai és az Újszövetség Evangéliumai többször említést tesznek róla. Az elsődleges probléma a szemben álló felek évezredekre visszanyúló vallási és kulturális jelentőségű konfliktusa. A judaizmus hagyományai alapján Káin és Ábel, majd Noé is itt a Mórijá hegyén mutatott be áldozatot az, és Ábrahám is ezen a helyen készült feláldozni fiát, Izsákot. Egyes irányzatok szerint a hegy megegyezik az első ember teremtésének a helyével, a paradicsommal is
Jeruzsálem még csak egy jelentéktelen kis település volt, mikor egy hadjáratban Dávid elfoglalta azt a város mellett álló kánaánita erőddel együtt, majd itt hozta létre a királyi székhelyét és Izrael vallási központját. Nem sokkal később vásárolta meg a hegy tulajdonjogát, és áldozati oltárt állított fel rajta. Salamon - Dávid fia - i.e. 970 körül nagyszabású építkezésekbe kezdett, a városfalakat kibővítette, vízvezetéket létesített, fényűző palotát és felépítette Jeruzsálem Első templomát, vagy más néven a Salamon templomot. Itt helyezték el a legbelső teremben a frigyládát is. Többen úgy gondolják, hogy a mai napig a Templom-hegy mélye rejti valahol, de az izraeli régészeti feltárások tilalma miatt, erről még egy darabig nem nyerhetünk bizonyságot. Ezt a templomot i.e. 586-ban lerombolták a Babiloniak. Hetven évvel később, mikor a zsidók visszatérhettek a a száműzetésből és a babiloni fogságból, megkezdődött a romok feltárása és a Második -, vagy Jeruzsálemi templom építése. A templomot 500 évvel később Júdea helytartója, Nagy Heródes király nagy mértékben kibővítette és az ókori világ egyik csodájává tette. Pár évtizeddel a felújítási munkák befejezése után i.sz. 70-ben - ahogy Jézus az Olajfák hegyén megjövendölte - ezt a második templomot is teljesen lerombolták a rómaiak a zsidó felkelések megtorlásaként. A második templom épületéből semmi sem maradt meg, de a környezetében több eredeti görög, illetve héber feliratos követ találtak.
A következő századokban három alkalommal próbálták meg a templomot újraépíteni, Hadrianus római császár idejében, Nagy Konstantin, majd Julianus császár uralkodása alatt, de a tervek minden alkalommal meghiúsultak. Az i.sz. 500 után még egy keresztény templom épült a hegyre, de nem sokkal később a 7. században a Jeruzsálemet elfoglaló muzulmánok ezt is lerombolták, hogy a saját muzulmán szent helyeiket építtessék fel ide, az arany kupolájú Sziklamecsetet és az ezüstös tetejű al-Aksza mecsetet. A Sziklamecset kupolája egy a muzulmánok és a zsidók által is szentnek tartott kő fölé épült, ahol Ábrahámnak fel kellett volna áldoznia fiát. A mecseteket építtető kalifa később ezt a helyet Mekkához hasonlóan a muzulmánok egyik legszentebb zarándokhelyévé nyilvánította. Nagyjából ekkor kezdett terjedni az a később hagyománnyá vált történet, ami szerint Mohamed prófétát Gábriel arkangyal ébresztette fel álmából, majd szárnyas paripán Jeruzsálembe repítette, hogy a Templom-hegy csúcsáról szálljon fel az égbe, ahol Allah rábízta az iszlám hit parancsolatait. Ettől kezdve a Templom-hegy története egészen a 19. századig viszonylag eseménytelenül telt, leszámítva néhány felújítást, és a keresztes hadjáratokat, ahol a mecset rövid ideig keresztény templomként működött. Nem mellesleg a Templomos lovagok elnevezése is innen származik.
A jelen
A 19. századra a hegyet teljesen elhanyagolták, gaz és szemét borította. A jelentősége az angol fennhatóság alatt, a két világháború közötti időszakban nőtt meg újra, párhuzamosan az egyre több zsidó telepes érkezésével, majd a cionista és a palesztin nacionalista mozgalmak feléledésével. 1948-ban a Függetlenségi háborúban a Templom-hegy és az egész jeruzsálemi Óváros a Jordán Királyság uralma alá került. 1967 júniusában a Hatnapos háború során Izrael elfoglalta egész Jeruzsálemet, és a zsidó nép hosszú idő után újra beléphetett az Óváros területére és imádkozhatott a Siratófal tövében. Pár hónappal később a Templom-hegy felügyeletét nemzetközi nyomásra visszaadták a Jordán királyságnak, akik a mai napig felügyelik azt, bár a hely továbbra is Izrael állam tulajdona.
Bizonyos iszlamista irányzatok a rengeteg régészeti lelet és történelmi bizonyíték ellenére is tagadják, hogy a zsidóknak bármiféle temploma állt volna ezen a helyen. A területen megtiltották a régészeti feltárásokat, időnként bejelentés nélküli építkezéseket hajtanak végre, és feltételezések szerint több esetben semmisítettek meg az eredeti templomokból maradt köveket, feliratokat. A közelmúltban számtalan okból kezdődtek megmozdulások, zavargások, összecsapások vagy történtek akár véres merényletek a Siratófalnál vagy a Templom-hegyen történt - sokszor jelentéktelenül aprónak tűnő - események miatt. Így a területre speciális szabályok vonatkoznak, amik segítenek fenntartani a status quo-t és a törékeny békét.
Mindezek alapján az ide érkezőnek is erősen ajánlott a nagy fokú óvatosság és szabályok ismerete, betartása. A negyedet közösen felügyeli az izraeli és a palesztin hatóság. Bármelyik kapun is érkezünk a Siratófal előtti térre, a repülőtereken megszokotthoz hasonló ellenőrzésre számíthatunk. A belépés bombakapun keresztül történik, a zsebeinket ki kell üríteni, a csomagokat átvilágítják, néha átnézik, és szélsőséges esetben motozásra is számíthatunk. Igazoltatás esetére tartsuk kéznél az útlevelet és a Blue Card-ot is.
Legyünk felkészültek arra, hogy ha Izraelben történik valami, akkor az a szinte semmiből jön és hirtelen fog lezajlani. Ez a szabály pedig a Nyugati falra és a Templom-hegyre fokozottabb mértékben vonatkozik.
A Siratófal
Az ellenőrzés után belépve a térre elénk tárul a Nyugati fal. A Nyugati fal, más néven Kotel egy rövidebb, 488m hosszú és 19m magas falszakasza a Siratófal. A támfal a heródesi templom idejéből való. A Siratófal név onnan ered, hogy a zsidók ennél a falnál imádkozva gyászolják a második templom lerombolását. Jelenleg a zsidó vallásgyakorlás számára a Templom-hegy közvetlen közelében ez a legszentebb - és nem mellesleg az egyetlen hely. Bár elvileg nincs megtiltva a zsidó vallásúak belépése a Templom-hegyre, de a nem muszlim vallásos megnyilvánulást azonban igen. Az ortodox zsidók többségének viszont nem engedélyezett a belépés, és nem is igazán látják őket szívesen a hegyen.
A Siratófal közelében és a zsinagógában férfiak számára kötelező kipa, vagy valamilyen fejfedő viselete. Ha esetleg nincs nálunk sapka, akkor a téren néhány száz forintos összegért vehetünk egy papír kipát. A nők és férfiak nem imádkozhatnak együtt, így a falszakasz két egymástól elkerített részre van felosztva. A tér bal oldalán a férfiak közelíthetik meg a falat, a sokkal kisebb területű jobb oldalon pedig a nők. A téren mindig nagy a tömeg, főleg Shabbat-kor és ünnepeken, rengetegen imádkoznak kezükkel és homlokukkal a falnak támaszkodva. Egész családok gyűlnek össze, és tartják meg itt családi ünnepségeket, táncolnak, énekelnek. Imádkozás után a hívők hátrafelé araszolva hagyják el a helyet, mert nem szabad hátat fordítani a szent falnak.
A tér bal oldalán találjuk a látogatóközpontot és egy barlang-zsinagógát. A zsinagógába csak férfiak léphetnek be, a nem szokványos szentély egy rövid látogatást mindenképpen megér. Az óváros épületei alatt és Siratófallal párhuzamosan fut körülbelül 500 méter hosszan a Nyugati Fal Alagút (Western Wall Tunnel), több teremmel, vízvezetékkel, sok régészeti lelettel és egy befejezetlen föld alatti zsinagógával. A folyosó fala és az út a Második Templom idejéből származik, tehát 2000-2500 éves lehet. Különlegessége, hogy itt találkozhatunk a Nyugati Fal legnagyobb emberek által faragott és mozgatott kövével, nagyobb mint az egyiptomi piramisok bármelyik építőköve, közel 14m hosszú, 4m széles és 570 tonna a súlya. Bár nagyon érdekelt és szerettem volna lejutni, de mint kiderült, az alagút egy jó egy órás program keretében csak vezetéssel együtt látogatható. A vezetett túrára pedig előre be kellett volna jelentkezni és helyet foglalni, de sajnos minden nekem megfelelő közeli időpont már tele volt. A belépőjegy ára vezetéssel együtt 40NIS, nagyjából 3600-3800Ft.
Ha közel érünk a falhoz, láthatjuk, hogy a kövek közötti rések apró cetlikkel vannak tele. Szinte minden látogató - nem csak a zsidó vallásúak - elhelyezhet cédulát a kétezer éves kövek rései közé, melyre imáikat, kívánságaikat, vágyaikat írják, bízva abban, hogy ezek beteljesülnek. Évente kétszer egy nagytakarítás keretei között az összes cédulát kiszedik a fal rései közül, nagy zsákokba gyűjtik, és az Olajfák hegyén a zsidó temetőben eltemetik, ügyelve arra, hogy senki se lássa meg, hogy mi van a lapokra írva. A hagyomány szerint a tartalmuk csak az írójára és a teremtőre tartozik.
A tér keleti oldala felé, elhagyva a fal nők részére fenntartott szakaszát, találjuk meg a Templom-hegy bejáratát. Mielőtt bemennénk érdemes egy kicsit tovább sétálni a Szemét kapu felé. Innen szép kilátás nyílik Jeruzsálem keleti városrészeire és a Nyugati fal legrégebbi részeinek régészeti feltárásaira. A közelben találjuk Dávid városát vagy más néven Sion városát Ez volt Jeruzsálem egyik legrégebben lakott része, nagyjából 3000 évvel ezelőtt foglalta el Dávid, Izrael második királya. Romváros, az egyik leggazdagabb régészeti lelőhelyként tartják számon, jelenleg bárki által látogatható régészeti parkként működik. Belépőjegyes, a felnőtt jegy 28NIS, nagyjából 2600-2800Ft, de vezetett túrán is részt vehetünk ha egy kicsit kipótoljuk az összeget.
A Templom-hegy
A Templom-hegyet jelenleg tíz kapun keresztül lehet megközelíteni. Ebből kilenc a muszlimok ki és bejárására szolgál, nem muszlim hívők számára csak egy (Mughrabi) kapun át történhet a belépés. A kilépésre bármelyik kaput választhatjuk. A belépés nem muszlim hívők számára pénteken és szombaton nem engedélyezett, és a többi napon is csak néhány órára lehetséges: téli időszakban délelőtt 7:30-10:30, délután 12:30-13:30 között, nyári időszakban délelőtt 8:30-11:30, délután 13:30-14:30 között. Biztosra ezt sem vehetjük, mert vannak napok, amikor indoklás nélkül nem nyitják meg a belépést a látogatók előtt, vagy a túl feszült helyzet miatt az izraeli hatóságok nem engednek fel senkit sem a hegyre. A nyitvatartási időből láthatóan sok időnk nem fogunk tudni eltölteni a hegyen, ráadásul a hatóságok bármilyen kisebb-nagyobb esemény miatt azonnal felfüggeszthetik a beengedést, és mindenkit kiterelhetnek a területről.
A kapuhoz a Siratófal előtti tér keleti oldalán vezet fel egy fából készült hosszú folyosó. A folyosó elején újabb biztonsági ellenőrzésre számíthatunk az izraeli hatóságoktól. Itt nagyobb a valószínűsége az útlevél ellenőrzésnek, és a csomagokat szinte minden esetben átvizsgálják, nehogy valaki fegyvert, esetleg zsidó vagy keresztény imakönyvet vigyen fel. A hegyen minden nem muszlim valláshoz kapcsolódó megnyilvánulást tiltanak. Turisták beléphetnek a Templom-hegy területére, azonban a mecsetekbe nem muszlimok nem léphetnek be, még bepillantást sem engednek az épületekbe. A folyosó végén már a palesztin hatóságok várják a belépőket. Itt jobb esetben nem számíthatunk átvizsgálásra, de a nem megfelelő öltözék miatt megállítanak. Az Ázsiában a vallási helyeken megszokott viselet az elvárás, nőknél és férfiaknál egyaránt térdet eltakaró hosszú nadrág, vállat, dekoltázst eltakaró felső vagy sál, nőknél ajánlott a sál fejkendőként való használata is. Érdekes módon a hegyre felengednek nem megfelelő öltözékben, de ettől a ponttól már senki sem mehet tovább, így akinek szükséges volt, az kaphatott olyan ruhadarabot, amivel takarhatta magát. A hegyen kevés az árnyék és a zöld terület. Főleg a nyári időszakban nagy a hőség, a felhevülő kőburkolat erősen nyomja a meleget, így érdemes sapkával és sok folyadékkal készülni.
A bejárattól jobbra találjuk az ezüst kupolás al-Aksza mecsetet, és az Iszlám Művészetek Múzeumát, aminek udvarán a hegyen fellelt faragott oszlopokból és kövekből rendeztek be romkertet. A mecset eredetileg egy kis imaháznak épült, a következő évszázadok során fejlesztették, bővítették, a 9. században érte el jelenlegi képét.
A keresztes háborúk során az épület a Jeruzsálemi királyok palotájaként és lakhelyeként szolgált, egyik szárnyát a Templomos lovagrend használta. Jelenleg az iszlám harmadik legszentebb helye, sokáig ide sem engedtek be nem muszlim hívőket. Bizonyos információk szerint már egy ideje be lehet jutni nem hívőként is a mecsetbe, de nekem ez két alkalommal sem sikerült.
A hegyen kialakított téren több száz éves olajfákból álló ligeten keresztül sétálhatunk át a keleti falhoz, ahol meglehetősen szép kilátás tárul elénk az Olajfák hegyére és a zsidó temetőre. Ezen a falszakaszon "nyílik" az Arany- vagy más néven Irgalom kapuja (Golden Gate). Ez az Olajfák hegye felé néző kapu biztosított utat az óvárosba a Templom-hegy és a Sziklatemplom felé. A keresztény hagyomány szerint ezen a kapun keresztül vonult be a városba Jézus a tanítványaival virágvasárnap, és a jövendölések szerint a Messiás is majd ezen a kapun vonul be a feltámadás és a végítélet eljövetelekor. Így biztos ami biztos, a kapu kettős ívét Szaladin egyiptomi szultán befalaztatta 1187-ben, amikor elfoglalta Jeruzsálemet. Mindjárt egy muszlim temetőt is telepített elé, teljesen elzárva az utat a szentély felé.
A Templom hegy közepén, egy magaslaton helyezkedik el az arany kupolájú Sziklamecset - vagy Szikladóm -, Jeruzsálem egyik legjellegzetesebb és legszebb épülete. A mecsetet és a hegyet a kalifa zarándokhellyé nyilvánította, az épületet nyolcszög alakúra tervezték, hogy a hívők és zarándokok a Mekka-i Kába szentélyhez hasonlóan körbe járhassák. A Kábával együtt a Szikladóm a legrégebbi iszlám építészeti emlék, amely megőrizte eredeti funkcióját. A bejáratot őrzik, még bepillantást sem engednek a nem muszlim hívők számára. Körbesétálni viszont mindenképpen érdemes, mert tényleg gyönyörű az épület. Az épület felső részét eredetileg kívül is aranymozaikokkal borították, az oszmán uralom alatt azonban Nagy Szulejmán utasítására kívülről színes csempékkel díszítették.
A mecset keleti oldalán áll a Lánckupola, egy nyitott kör alakú kupolás építmény. A Templom-hegy legrégebbi iszlám építészeti emléke. Eredetileg a mecset modelljének szánták, ajándékokat, adományokat hordtak ide, ma imaházként működik. A Mennybemenetel kápolnája a Sziklamecset mellett, attól északnyugatra áll. A muszlim hagyomány szerint ezen a helyen imádkozott Mohamed mielőtt a mennybe szállt. A területen még több az iszlámhoz köthető látványos építészeti emlék áll, szökőkutak, a hívőknek meg kell mosniuk a kezüket és a lábukat, illetve ki kell öblíteniük a szájukat, mielőtt a mecsetbe lépnének.
A Templom-hegyen eltöltött időm nagyjából ezen a ponton szakadt kényszerűen félbe. Éppen a Sziklamecset és az Arab negyed felé vezető kapuk között nézelődtem, amikor a szemem sarkából egy ortodox rabbit láttam 4-5 kísérővel a térre belépni. A mecsethez vezető lépcső előtt megálltak és hevesen gesztikuláltak. Mivel tudtam, hogy ez itt nem megszokott és problémát okozhat, rögtön felkeltette a figyelmem. Nem is kellett sokat várni a reakcióra, a kapu előtti tér minden pontján katonák jelentek meg, hangos kiáltások törték meg a hely csendjét, majd körbevették a kis csoportot. Ekkor már vegyesen voltak jelent az izraeli és palesztin rendfenntartók. Megálltam, néhány képet elkattintottam és higgadtan próbáltam kivárni, hogy fog alakulni a helyzet. Láthatóan nem voltak indulatok egyik oldalon sem, nyugodt beszélgetés kezdődött. Mindeközben a katonák elkezdték kiüríteni a teret és mindenkit kitereltek az Arab negyed felé vezető kapun, így a történtek végét már csak kintről pislogva szemléltem. Bár számomra messze nem volt világos, hogy mi volt a konfliktus kiváltó oka, valószínűleg aznapra már lezárták a belépést a Templom-hegyere. A kis csoport távozott utoljára, de az kapunk kívül még hosszasan beszélgettek, én pedig jobbnak láttam odébb állni.
És ha már szót ejtetünk a hely múltjáról és jelenéről, talán érdemes levezetésképpen pár szót ejtenünk a jövőjéről is.
A jövő
Izrael állam politikája elsődlegesen egész Jeruzsálem megszerzésére irányul, és a Templom-hegyen lerombolt zsidó szentély újra felépítése az ősi zsidó állam helyreállításának részét képezné. A hegyhez azonban jelen állás szerint nem nyúlnak, tiszteletben tartják az arab felügyeletet és a rajta álló mecseteket, és ezzel tartják fent a status quo-t. Ennek több oka is van, de a legjelentősebb talán az, hogy az egyes vallási irányzatoknak nem csak a múltjában, hanem a jövőjében - vagy jövendöléseiben - is fontos szerepet kap a hely.
A harmadik templom felépítésével kapcsolatban az egyes judeaista irányzatok között sincs teljes egyetértés. Egyes irányzatok mérsékelten kezelik a kérdést, szerintük a templom nem is emberi kéz által fog felépülni, szélsőségesebb irányzatok szerint pedig nem kell nagyon húzni az időt, a hegyen álló mecseteket le kell rombolni, és a helyükre fel kell építeni a szentélyt. A Jelenések könyvében található próféciák alapján több bibliamagyarázó szerint ennek elkészültét egy nagy háború fogja megelőzni.
A muszlimok hite szerint a világvége eljövetelekor erről a szikláról hangzik majd el az utolsó ítéletre hívó szó, a fundamentalisták a "végső jelként" tartják számon a sziklát. A zsidók és a keresztények az Armageddon helyének is nevezik, ami a végső küzdelem színtere lesz a Messiás második eljövetele előtt. Annyi biztos tehát, hogy mindhárom világvallás szerint a Harmadik Templom építését a megváltás, és/vagy a világvége fogja követni, így sokan attól tartanak, hogy a jelenlegi status quo bármilyen megváltoztatása rossz esetben egy regionális konfliktusba fog torkolni, vagy még rosszabb esetben apokalipszissel fenyeget..
További képek és posztok:
https://www.facebook.com/helloazsiablog/
https://www.instagram.com/helloazsia/
Előzmények:
1. Legyen mondjuk Izrael!
2. Tervezés és az előkészületek
3. Érkezés, a Ben-Gurion repülőtértől Jeruzsálemig
4. Az Olajfák hegyén I. rész: A kerti sír
5. Az Olajfák hegyén II. rész: A kő örök, akár a lélek
6. Mea Shearim - Jeruzsálem ultra-ortodox közössége
7. Jeruzsálem Óvárosa I. rész - A Via Dolorosa és a Szent Sír-templom
