Mivel elég korán beértem a városba, és végre a szállást is el tudtam foglalni, úgy gondoltam belefér egy hosszabb csavargás is délutánra. Pont elég időm lenne kimenni és körbenézni kicsit az Olajfák hegyén, majd visszasétálni az óváros felé.
A hostel épületéből kilépve célba vettem az alig 100m futó Yafo Street-et, majd régi városfal mentén lesétáltam a Damascus Kapu és a Nabulus road mellett elhelyezkedő "Arab busz terminálra". Az innen induló járatok egy palesztin busztársasághoz tartoznak, a sofőrök is palesztin származásúak, így a járatok Shabbat-kor is üzemelnek. A ragyogó napsütés és az időjárás előrejelzés szerinti 28 fokos hőmérséklet ideálisnak tűnt a kiruccanáshoz, azonban ami a telefon képernyőjén csak kellemesen meleg nyári napnak látszott, az széles beton utakon és a kőből épült házak között inkább perzselő hőségnek volt érezhető.
A nagyjából 2km-es táv és a 20-25 perces séta pont elég volt ahhoz, hogy elvegye a kedvem a további gyaloglástól, így kerestem egy buszt, ami az Olajfák hegyére tart. Az állomásról több járat is érinti a hegyet, így az információs ablakban érdemes érdeklődni, hogy éppen melyik indul a leghamarabb, segíteni fognak. A nyertes a 275-ös számú lett, aminek indulási helyét a lelkes, de csekély angol tudással rendelkező kolléga egy pontos odabökéssel jelezte. A karlendítés egy varázsütéssel lehetett egyenértékű, mert a busz abban a pillanatban becsukta az ajtaját, és nagy gázzal elindult, majd pillanatok alatt köddé vált a gázadást követő füstfelhőben.
Ezzel nyertem egy kis időt a következő járat indulásáig, és a buszállomás közvetlen közelében található a Sziklakert vagy kerti sír (The Garden Tomb), Jézus sírjának egyik feltételezett helyszíne, gondoltam addig ráérek azt is megnézni. (A másik ilyen helyszín a Jeruzsálem óvárosának falai között található Szent Sír-templom, a későbbiekben majd részletesen írok róla). A lényeg, hogy ha még az egyes felekezeteknek sem sikerült egyezségre jutniuk az elmúlt kétezer évben, hogy hol is található Jézus sírja - biztos, ami biztos - érdemes mindkét helyszínt meglátogatni. A régészek már egy fokkal közelebb járnak a megoldáshoz. Ezt a sírt még 1867-ben fedezték fel, Barkay Gabriel magyar származású izraeli régész pedig az időszámításunk előtti 8–7. századra helyezi keletkezését. Az ókorban nem volt ritka gyakorlat a sírok újra felhasználása, de ez ellentmondana annak a bibliai szövegnek, amely egy új, nem újrafelhasznált sírról beszél, így ez a kérdés eldőlni látszik. Persze azt sem lehet biztosra állítani, hogy a temetkezési hely a Szent Sír-templomban található, de azt eddig legalább nem cáfolta meg senki sem. Pedig a kerti helyszín akár még hihetőbb is lenne, ugyanis a sír helyét már a korabeli leírások is a jelenlegihez hasonló, a városfalon kívül található ligetes helyszínre teszik, egy forrással a közvetlen közelében. Ráadásul a kert szomszédos egy sziklás emelkedővel is, amelyet néhány tudós a Golgota helyszínének tart és Koponya-hegynek (Skull Hill) hívnak. Első látásra kicsit ellentmondásosnak tűnik, hogy ma a kert a nyüzsgő város központi részén található, de a helyszín még alig száz évvel ezelőtt is teljesen a városon kívül helyezkedett el, innen is látszik, hogy Jeruzsálem hihetetlen növekedésnek indul a második világháború után.
A kapun belépve a város nyüzsgő-zajos forgatagából egy olajfákkal tarkított, nyugodt zöldelő kertben találtam magamat. Vagyis találtam volna magam, ha éppen nem állt volna bent tömött sor a sír előtt, ugyanis a kerti sír népszerű zarándokhely számos keresztény, különösen az evangélikus anglikánok és más protestánsok számára. Tettem egy rövid sétát a kertben, amíg a lassan eloszlott kicsit a zarándokokból és kíváncsi turistákból álló sor. Maga a sziklasír egy kőfalból kivésett szűk helység - spojlerveszély, bár nem hiszem, hogy nagy titkot árulnék el vele -, üres. A kert a sírral együtt is nagyjából 10 perc alatt kényelmesen bejárható, érdekes, de nem túl látványos, jelentősége szerintem inkább csak a hívők és zarándokok számára van, vagy azoknak akik szeretnének elmélyülni, kicsit maguk felé fordulni a kertben. Már persze, ha éppen nincs tömeg. A kifelé vezető út ennek ellenére egy ajándékbolton keresztül vezetett, kötelező shopping program nélkül, de legalább kis átmenetet képzett a kert nyugalma és a város füstös-zajos forgataga között.
A Kerti Sír (The Garden Tomb) gyors bejárása után siettem vissza a Nabulus Road mellett található "Arab buszállomásra", nehogy lecsússzak az Olajfák hegyére tartó járatról. A 275-ös számú busz már a megállóban várakozott tele helyiekkel, főleg palesztin családokkal, akik érdeklődve szemlélték a velük együtt tömegközlekedni szándékozó külföldieket. Felszálltam az első ajtón, majd megváltottam a sofőrnél az egy útra szóló menetjegyet nagyjából 5 sékel körüli összegért. A zsúfoltság ellenére néhány üres ülést még így is lehetett találni. Végre a hosszú séta után kicsit kényelembe tudtam helyezni magam, és vártam az indulásra.
Kövessetek minket a Facebookon és az Instagramon is:
https://www.facebook.com/helloazsiablog/
https://www.instagram.com/helloazsia/
Előzmények:
1. Legyen mondjuk Izrael!
2. Tervezés és az előkészületek
3. Érkezés, a Ben-Gurion repülőtértől Jeruzsálemig
