"- Izraelbe megyek.” - Eddig kevés utazással kapcsolatos kijelentésem váltott ki annyi megdöbbent arckifejezést az ismeretségi körömben, mint ez a rövidke mondat. Először nem is nagyon értettem a reakciókat, de valljuk be, a folyamatos konfliktusok tényleg nem tesznek jót az országimázsnak, és a sajtóban jobbára ezekről olvasni és hallani a Közel-Kelettel kapcsolatban. Pedig ellentmondásos módon a turizmus fontos bevételi forrása az országnak, bőven van is miért Izraelbe utazni, és a vendégeket is nagyon szívesen látják, ha nem szándékoznak a kelleténél hosszabb ideig maradni. A többség néhány érdeklődő kérdés és viccesnek szánt megjegyzés után nyugtázta, hogy ezt tényleg komolyan is gondoltam, de velem utazni senki sem akart, így rövid időn belül egyedül maradtam a terveimmel. Majd meséljek, ha hazaértem.
Ezek a beszélgetések rámutattak, hogy bizony komoly sztereotípiák terjednek itthon Izraelről, ami csak megerősített abban az érzésben, hogy tényleg körbe kell nézzek a szentföldön. Egyébként is régóta piszkálta a fantáziámat az ország a kulturális sokszínűségével, a viharos eseményeivel, és a mindennapokat átszövő, az emberekkel együtt élő és lélegző történelemmel. Ráadásul olyan úti célt kerestem, ami izgalmas, nem túl távoli, viszonylag gyorsan elérhető, de az elvárható kultúrsokk érdekében ne legyen nagyon európai. Ja, és legyen jó a konyha.. Ezeknek a szempontoknak pedig Izrael pont megfelelt.
Néhányan azért még lebeszélni is megpróbáltak. Megjegyzem részben sikeresen is, mert az eredetileg tervezett időpontban kisebb politikai affér borzolta a kedélyeket az országban, és úgy általában az egész világon. 2018 májusában Tel-Avivból Jeruzsálembe költöztették át az USA nagykövetségét, ezzel Washington elismerte Jeruzsálemet a zsidó állam fővárosaként. Az elrendelt jeruzsálemi nyitás napján a Gáza-övezet és Izrael határán kitört zavargásokban több mint ötven palesztin halt meg, a tüntetések hetekig folytatódtak a fővárosban és a palesztin fennhatóságú területeken. Az Izraelben történtekre mindig érzékenyebben reagál és jobban odafigyel az egész világ. Persze pont erre az időszakra volt legolcsóbb a repülőjegy, a Budapest – Tel-Aviv szakaszt oda-vissza megúsztam volna kicsit kevesebb, mint 20.000 forintból a Wizz Air járatán.
Bizonytalan ideig elhalasztottam az indulást, nézegettem a repülőjegy árakat, folyamatosan figyeltem a belpolitikai helyzetet. Az árak lassan emelkedtek, az indulatok csillapodni látszódtak, a zavargások ritkultak, ha el nem is maradtak teljesen. Az emelkedő árak láttán kezdtem feladni, de aztán június végére felcsillant a remény. Szombati indulással és következő szombati visszaérkezéssel elérhető áron ajánlotta - kicsit több, mint 30.000 Ft-ért - a Wizz Air rendszere az oda-vissza útra szóló repülőjegyet. Gyorsan bevásároltam, majd sorba vettem, hogy mit is szeretnék megnézni. Utánaolvasva rájöttem, hogy minden nem fog beleférni a nyolc napba, így elkezdtem leszűkíteni a tervet. Az ország Jeruzsálemtől északra elterülő részét lehúztam a listáról. Jeruzsálem kötelező, legalább 2-3 napra. Utána - ha már a Júdeai sivatagon keresztül vezet az utam Eilat-ba - megnézném Kumrán-t és a Masada erődöt, megmártóznék a Holt tengerben, meg ami esetleg útközben még belefér. Eilat-ban egy kis lazitás, sznorkiznék a Vörös tengerben, kicsit túráznék a Negev sivatagban: Timna Park és Vörös Kanyon. És persze mikor túrázzon az ember a sivatagban, ha nem nyáron, amikor a legmelegebb van. Visszafelé a reptérre pedig Tel-Aviv kihagyhatatlan, ráadásul egy láblógatás erejéig lazítanék egyet a Földközi-tenger partján (persze csak módjával, mert szégyen vagy nem szégyen, nekem a mediterrán tenger kicsit hideg).
Tehát a terv a következő:
június 23. szombat – Érkezés reggel Tel-Avivba, délután Jeruzsálem: Olajfák hegye
június 24. vasárnap – Jeruzsálem: Mea Shearim, Old City
június 25. hétfő – Jeruzsálem: Old City, Siratófal, Templom-hegy és a Sziklamecset
június 26. kedd – Jeruzsálemből leautózni Eilat-ig, Júdeai sivatag, Kumrán, Masada erőd, Holt-tenger, Negev sivatag, Vörös tenger
június 27. szerda – Eilat, egy kis lazítás, sznorkizás a Vörös tengerben
június 28. csütörtök – Túrázás a Negev sivatagban, Vörös kanyon, Timna Park
június 29. Péntek – Visszaút Eilatból Tel-Avivba, rövid Tel-Aviv városnézés
június 30. Szombat – Késő délután indulás haza, Budapest
Az idő rövidsége miatt ez tömegközlekedéssel kivitelezhetetlennek látszott, így gyorsan ki is béreltem a legkisebb, legolcsóbb nem automata váltós autót, amit feldobott a rentalcars.com foglalási rendszere. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy izraeli rendszámmal palesztin területre nem nagyon ajánlott behajtani, gyakran megrongálják, kővel dobálják meg az autókat, a biztosítás sem érvényes ide, így ezúttal sajnos a palesztin fennhatóságú Jerikó és Betlehem is kimarad. Tudom-tudom, tömegközlekedéssel is bejárható, de hát mégiscsak korlátozott az időkeret, látnivaló, pedig van bőven. A Jeruzsálemtől Eilat-ig vezető 90-es út ugyan Ciszjordánián vezet keresztül, de az izraeli hatóság ellenőrzése alatt van, teljesen biztonságos. A bérelt autó olcsóbb, volt mint számítottam, kiegészítő önrészbiztosítással együtt is 55.000Ft körül állt meg 5 napra, és így majdnem teljesen szabadon mozoghattam az országban. Jeruzsálemre egyébként sem érdemes fenntartani a bérletet, mivel a városban szinte lehetetlen autóval közlekedni és parkolni, így az első 3 nap díját meg is spóroltam.
A szállás kiválasztása, okozott egy kis fejtörést. Egyrészt az olcsó szállások jó része hagy némi kívánnivalót a tisztaság területén, másrészt oda kell figyelni, hogy mit foglal az ember, mert ritkán futottam bele annyi kozmetikázott, de inkább már hamisba hajló képbe a szállásfoglaló portálokon, mint itt. Ha valaki Izraelbe foglal szállást, mindenképpen olvassa el az utazók véleményeit és nézze meg a saját képeit, nekem is így sikerült szűrnöm a nem is olyan olcsó szobák közül. Mert Izrael nem olcsó. A szállás, az étel, ital, és úgy nagyjából minden az itthoni árak háromszorosa. Volt olyan trendinek és ragyogóan tisztának tűnő szoba, amiről kiderült, hogy a függöny csak falat takar, a takarítást is Photoshoppal végzik, a szoba az alagsorban van, és valószínűleg a helyiség valamikor kórházi röntgennek adhatott helyet, mert a falból kiálló nagy átmérőjű fémcsövek lezáró elemén ott virított a sugárveszélyt jelző kissé kopottas tábla.
Igyekeztem mindenhol a központhoz közel foglalni. Ez Jeruzsálemben tűnt a legfontosabbnak, mivel a tömegközlekedés nem látszott annyira jól használhatónak, mint az európai nagyvárosokban, autóval szinte lehetetlen közlekedni és parkolni, a taxi fuvardíját meg tudom másra is költeni. Így a szállással kapcsolatban az elsődleges elvárás az lett, hogy az óváros gyalog is megközelíthető legyen. Végül egy jónak tűnő hostelt (The Post Hostel) foglaltam korrekt áron 3 éjszakára közel a Yafo Street-hez és az óváros Jaffa kapujához. Eilat-ban szinte mindegy is volt az elhelyezkedés, mert autó nélkül amúgy is nehéz boldogulni. Úgy terveztem, hogy jobbára túrázgatok, pihenek, így itt egy magánszállást választottam ugyancsak 3 éjszakára, a központtól viszonylag távol, de a szoba teraszáról hihetetlen kilátással a városra és a Vörös tengerre. Az út végére Tel-Avivban ugyancsak egy hostelt néztem ki egy éjszakára (Overstay TLV Hostel), úgy hogy sétatávolságra legyen Jaffa és a kikötő. Előzetes turistavízumra nincs szükség, a szállások megvannak, még a pénzváltás volt vissza. Persze ezt is az utolsó pillanatra sikerült hagynom, ami azt eredményezte, hogy végül is 100USD-al a zsebemben indultam el, mert csak úgy, előre rendelés nélkül egyik pénzváltó sem tudott sékelt adni. Ezzel nagyjából minden készen állt az útra, már csak az összepakolás és az indulás volt hátra..
Kövessetek minket a Facebookon és az Instagramon is:
https://www.facebook.com/helloazsiablog/
https://www.instagram.com/helloazsia/
Előzmények:
1. Legyen mondjuk Izrael!
