Első látásra furcsának és ellentmondásosnak tűnhet a címben említett kérdés felvetése egy olyan nyaralóhely tekintetében, ahova a téli hónapokban is tömegesen járnak hidegtől és latyaktól megcsömörlött, D-vitamin pótlására vágyó megfáradt honfitársaink.
Bizonyos esetekben mégis lehet létjogosultsága a dilemmának. Itt vagyok mindjárt én. A klasszikus nyaralás nem lehet velem túl nagy élmény. Kifejezetten rosszul viselem a tömött strandokat, képtelen vagyok egy-két óránál többet eltölteni a parton, és nincs türelmem a napozáshoz sem. Ha tehetem, az indiánokat megszégyenítő ügyességgel próbálok az árnyékban osonni úgy, hogy a lehető legkevésbé se égessen meg a nap. Menni szeretek, látni, megismerni és tapasztalni. Tudathasadásos módon ráadásul ezt pont ott szeretem művelni, ahol az egyenlítőhöz közeli nap sugarai perzselik a földet.
Jogos a kérdés. Minek megy oda, aki nem bírja? Mert Eilat egy tipikus nyaralóváros, szállodasorok a parton, aprókavicsos és sárga homokos strandok, a szezonban rengeteg ember.
A kérdésre viszonylag egyszerű a válasz: a környéken található egyedülálló természeti képződmények, a sivatag és a Vörös-tenger találkozásának változatos elegye miatt. A várostól nem túl távol rendkívül izgalmas túraútvonalak találhatók, és a tenger is bőven kínál élményeket a napozáson és strandoláson túl is. De erről egy kicsit később.
Az elveim ellenére mégis úgy döntöttem, hogy a szerdai napom nyaralósan lazára veszem (szandál-zokni-hasitasi), aztán kicsit körbenézek a városban és lemegyek a partra is. Igaz, hogy ehhez a döntéshez komolyan hozzájárult az előző egész napos és megterhelő utazás a sivatagon keresztül Jeruzsálemtől Eilatig, amiben szégyen-nem szégyen, de piszkosul elfáradtam.
Kezdésnek akkor álljon itt pár szó Eilat-ról csak azért, hogy tudjuk hova tenni a települést.
Eilat
Eilat egy az 1950-es években alapított dél-izraeli kikötőváros a Vörös-tenger és az Akabai-öböl északi csúcsán. Fontos kereskedelmi központ, mivel innen közvetlenül elérhető és hajózható az Indiai-óceán is. Kicsit levon az értékéből, hogy ez a kijárat az Ádeni-öblön keresztül vezet Szomália és Jemen szorításában, ami a kalózkodás szempontjából a világ egyik legveszélyesebb helye, de ez már egy másik történet. Szabadkereskedelmi övezetként Eilat már régóta kulcsfontosságú bevásárlási célpont az izraeli és a nemzetközi vásárlók számára. Az itt eladott termékekre nem kell megfizetni a helyi általános forgalmi adót (HÉA), ami 17%-al olcsóbbá teszi a vásárlást. Az is igaz, hogy én ezt a nagy olcsóságot alig-alig vettem észre, szerintem pont olyan drága, mint bárhol bármi más Izraelben.
A kereskedelem szempontjából jó elhelyezkedés ellenére a fő jövedelmi forrása mégis az idegenforgalom. Nem véletlenül, az időjárás egész évben kedvez a turizmusnak, a leghidegebb téli hónapokban is kellemes 20-25 fok várja az utazókat, de a nyári hónapokban a 40-45 fokot is eléri, és még éjszaka sem süllyed 27-28 fok alá. Szezonban akár alig pár ezer forintos jegyáron hordja ide tömegesen a nyaralni vágyó utasokat a WizzAir és a Ryanair. A csábítóan olcsó jegyeket persze bőségesen ellensúlyozza az a tény, hogy Izrael nem egy alacsony költségvetésű úticél, minden kétszer-háromszor annyiba kerül, mint otthon. Vagy kicsit többe.
De akkor mi is igazán itt a probléma? Először is Eilat nem túl szép, láthatóan egy a turizmus céljára mesterségesen létrehozott város. A település nagy része családi- és nyaralóházas övezet, nincs igazi városközpont, inkább csak üzletekkel és bazárokkal kísért sétányok. Az izraeli partvonal viszonylag rövid, így a kis strandok főszezonban meglehetősen zsúfoltak. Izrael - és a város - egy nagyjából mindössze 11 km-est partszakaszt birtokol a Vörös-tengerből. Egyik oldalon Taba (Egyiptom), a másik oldalon Akaba (Jordánia) határolja, a három település szinte összeépült, viszont a politikai ellentétek miatt komolyan ellenőrzött határvonal választja el őket egymástól.
A hosszúra nyúlt bevezető után akkor végre rá is térhetnék a címben szereplő kérdés megválaszolásához, vagyis mivel is üssük el az időnket Eilatban, ha már megcsömörlöttünk a napozásban - vagy akár csak a gondolatában is?
Városközpont, sétány
A szállodák, éttermek, bárok és bevásárlóközpontok nagy része a kikötőként üzemelő laguna (Marina) közelébe települt, a környéket pálmafákkal szegélyezett sétányon lehet bejárni. Szerintem ez tekinthető a város központi részének is, legalábbis nekem egyéb városközpont hiányában annak tűnt. Napközben elég kihalt, nyilván ilyenkor mindenki a strandokon sütteti a hasát és a tengerben keres felfrissülést.
Ez teljesen érthető is, hiszen a sétányon ilyenkor pusztító a 40 fok feletti hőség. A nap elől egy kis hűsölésre és shoppingolásra bemenekülhetünk két közeli plázába, a jégpályával is rendelkező Ice Park & Mall-ba vagy a Hayam Plázába (Mall Hayam Eilat). A belépést rövid biztonsági ellenőrzést előzi meg, minden esetben átvizsgálják a táskák tartalmát és ha az évszakhoz képest kissé túlöltöztünk, akkor némi motozásra is számíthatunk. Hiába, a nyaralók biztonsága az első. Mivel nem reggeliztem, és a sétány melletti éttermek árszínvonalát egy cseppet sem találtam barátságosnak - egy kis üdítő vagy sör legalább 8-10NIS, egy shawarma vagy pizza 30-40NIS, az egytálételek árai pedig a csillagos eget verdesték -, így a Hayam Plázában található kóser McDonald's-ban töltöttem el korai ebédemet. Nem vagyok rá büszke, de már a második nap telt el úgy, hogy gyorskaján éltem, és talán nem okozok meglepetést azzal, hogy a következő napokban költséghatékonysági okokból ez az arány csak rosszabb lett. A kóser Big Mac menü ára üdítővel nagyjából 25 NIS-ben állt meg, amivel már csak a városszéli szupermarketek kissé száraz vagy rágós bégeljei tudták felvenni a versenyt. Ha némi készpénzhez szeretnénk jutni, akkor a plázában ezt is egyszerűen megtehetjük, mivel itt több helyi bank ATM-je áll rendelkezésre. Jobb ha tudjuk, hogy a megszokott banki jutalékon kívül még 7-10 NIS körüli tranzakciós költséget is kell fizetni a készpénzfelvétel során.
Úgy terveztem, hogy az este folyamán még visszatérek szétnézni kicsit, hátha más képét mutatja a sétány, ha megtelik élettel.
És itt akkor ugranék is egy kicsit az időben. Sötétedés után tényleg megváltozott a környék hangulata, rengeteg ember, villogó fények, a szórakozóhelyeken dübörög valamilyen elektronikus zene (nekem mind pont egyforma), a családi szórakoztató programként funkcionáló vidámpark (Spiral Park) igazi vurstli hangulatot varázsol a helynek. Nyugisabb romantikus esti programként esetleg beiktatható a közelben található zenélő szökőkút (Musical Fountain). Szép-szép, de aki már látta a Dubai Fountaint, annak nem jelent nagy újdonságot, mind méretben, mind látványban eltörpül mellette. Valahogy az egész helynek Siófok Petőfi-sétányos hangulata van, amit egyébként is elég nehezen viselek, így egy nagyon rövid és céltalan ténfergés után visszamenekültem a szállásomra, hogy a kellemes késő esti 36 fokban gyönyörködhessek a panorámában a teraszomról. A hőmérséklet a nyári időszakban még hajnalban sem nagyon ment 30 fok alá, és a hegyek felől folyamatosan fújó szél miatt pont olyan érzetem volt, mintha egy hatalmas hajszárítót toltak volna folyamatosan az arcomba.
Kicsit több és izgalmasabb célpont található az egyiptomi határ felé vezető 90-es út vonalában. A határ alig 5-6 kilométer lehet a városközponttól, de a városból kiérve az út egy része nem túl szép kikötői-ipari területen vezet keresztül. Sok árnyék nincs errefelé, így azt nem nagyon ajánlom, hogy valaki gyalog próbálja leküzdeni a távolságot. Vagy autóval, vagy a 15-ös számú városi busz igénybevételével érdemes ide kilátogatni. Az út mellett több strand, snorkellingre alkamas part (Coral Beach, Princess Beach), búvárközpont található, de itt van a Tenger alatti obszervatórium és akvárium (Coral World Underwater Obrervatory Marnine Park), a Delfin-öböl (Dolphin Reef), és a közelben egy tevefarm (Camel Ranch) is.
Korallvilág Víz Alatti Obszervatórium és Akvárium
Eilat egyik legnépszerűbb látványossága a Korallvilág Víz Alatti Obszervatórium és Akvárium (Coral World Underwater Observatory Marine Park). A víz alatti obszervatórium azoknak lehet a legérdekesebb, akik nem merülnek, hisz nagyjából ugyanazt lehet látni, amit búvárkodás vagy sznorkelling közben. A belépőjegy 99 NIS (nagyjából 9500Ft), ami nem kevés, de el lehet pár kellemes órát tölteni a parkban. Ráadásul a jegyárral kutatási és fajvédelmi programokat is támogathatunk. Gyerekkel akár még kötelezően beiktatandó program is lehet a nyaralás alatt, biztosan nagyon élvezni fogják. Ha kicsit spórolna valaki, online jegyvásárlás során pár sékel, de nem túl jelentős kedvezményt kaphat a meglehetősen borsos jegyárból. A tengeri akvárium egy több épületből álló komplexum, ami közel 1000 fajon keresztül mutatja be a Vörös-tenger élővilágát. Az akváriumok közvetlenül kapcsolódnak a Vörös-tengerhez, a vizet folyamatosan pumpálják és cserélik, így biztosítják a lehető legtermészetesebb körülmények fenntartását.
A bejárat felőli udvaron több sekélyebb kis medence található, ahol különböző fajú tengeri teknősök és ráják élnek. A fajmegőrzési programon keresztül már teknősök százait engedték szabadon az elmúlt években. A medence nyitott, úgyhogy csak óvatosan a teknősökkel, nagyot tudnak harapni. A Red Sea Corall Aquarium valójában egy 360 fokos akvárium, ahol a látogatók állnak középen, és a körfalon nyitott ablakokon keresztül lehet megfigyelni a szinte teljesen természetesre kialakított Vörös-tengeri élővilágot. Vagy a Vörös-tengeri élővilág figyelheti meg az akvárium ölelésében megjelent emberi létformákat. Ez már csak filozófia kérdése. Az akvárium nem csak látványosság, a kutatók a korallzátonyok egyedülálló ökoszisztémájának megfigyelésére is felhasználják. A Ritka halak terme - ami valójában három teremből áll - a Vörös-tengerben csak szórványosan megtalálható halakat és az éjszakai élővilágot mutatja be. Itt is működnek fajvédelmi programok, számtalan ritka halfajtát és több ezer csikóhalakat engedtek már szabadon a tengerben. A gyerekeknek - és talán a felnőtteknek is - a Cápavilág (Shark Pool Complex) jelentheti a legnagyobb élményt. A hatalmas nagyjából 3 millió literes medencében 20 cápafaj, több rájafaj, és a környezetükre jellemző halfaj él. Én egy kicsit csodálkoztam is, hogy a cápák nyugodtan úszkálnak, és időnként nem kóstolnak bele valamelyik lakótársukba, de biztosan megvan a titka, hogy miért alakult ez így. A medence élővilága megfigyelhető a terem egész oldalát borító hatalmas panorámaüvegen keresztül, a medence alatt ívelő üvegfolyosóról és egy hídról is. A teremben gyakran tartanak előadásokat, és érdemes megnézni az etetést is. Az etetés ideje előtt méhkasszerűen felbolydul az akvárium teljes élővilága, szinte megváltóként várják az ebédet szervírozó búvárt. A cápák heti 1-2 alkalommal esznek legfeljebb, így szerencse kell, hogy ezt az időpontot kifogtuk, amikor én ott jártam, csak közönyösen keringtek az ételt osztogató búvár körül.
A park területén még számos látnivaló és programlehetőség található. Az Ócenárium egy speciális moziterem, ahol cápákról és egy ritka bálnafajról lehet filmet nézni, a jegy ára 10NIS. A partról a Coral 2000 nevű üvegfenekű hajóval egy élő korallzátony körül lehet sétahajózni, de ez is fizetős és a szolgáltatást csak a park látogatói vehetik igényben 35NIS áron. Ottjártamkor a hajó nem üzemelt, így kipróbálni sem tudtam.
A park másik nagy látványossága a Vörös-tengerben álló jellegzetes fehér torony, a Tenger alatti obszervatórium. A kilátó Eilat egyik legjellegzetesebb szimbóluma, de más nevezetessége is van: nem csak fentről lehet megcsodálni a gyönyörű kilátást, hanem lesétálhatunk a tengerfelszín alá is. Az építményhez egy hosszú móló vezet, majd csigalépcsőn tudunk a toronyban felfelé vagy lefelé elindulni. Más-más okokból, de érdemes megjárni mindkét irányban a kilátót. A felső terasz kissé szeles, de lélegzetelállító kilátás nyílik a hegyekre és a Vörös-tengerre, felűlröl láthatunk rá a sekély vízben álló korallszirtekre. A torony építése során a környezetében helyreállították a korallokat, és rendszeres etetéssel visszavonzották a tengeri élővilágot, az elmúlt majdnem 50 év alatt tejesen belakták a környékét. A földfelszín alatt folyosók üvegfalain keresztül szó szerint bepillanthatunk a tengeri élőlények természetes világába, hiszen nem fogságban lévő állatokat nézünk, hanem a korallszirtek valódi, vad tengeri élővilágát.
Delfin-öböl
A Delfin-öböl - vagy Delfin-zátony (Dolphin reef) igazából egy fizetős strand némi extrával, ugyanis az öbölben négy cuki palackorrú delfin lakik. A csapat első generációja egy orosz kutatóközpontból került ide, jelenleg a második generáció él itt. A delfinek megszokták az emberek közelségét, szelídek, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy idegenek közvetlen közelébe úsznak. A helyen nem csinálnak show-t, nincsenek mutatványok, minden az állatok szabad akaratából történik. Az öböl nyitott a tenger felé, így bármikor szabadon ki-be úszkálhatnak. A külső részénél élnek vad delfinek is, de tartanak az emberektől, így nem úsznak be az öböl területére.
A strand belépő felnőtteknek 64 NIS (közel 6000 Ft), gyerekeknek 44 NIS (közel 4000 Ft). Ezért a jegyárért a partról és a mólóról nézegethetjük a delfineket, részt vehetünk az etetésen, sétálhatunk a kertben, fürödhetünk a medencékben, strandolhatunk, de nem mehetünk a delfinek közé. Ha a delfinekkel szeretnénk úszni, akkor kicsit mélyebben kell a zsebbe nyúlni, az egy órás sznorkelling ára 290 NIS-től indul (26-27.000 Ft), amiből fél óra felkészítést, fél óra pedig úszkálás a delfinek között. Természetesen csak felügyelettel, első az állatok biztonsága.
Kép forrása: izrael.com
Strandok, sznorkelezés, búvárkodás
Túlzás nélkül állíthatom, hogy a Vörös-tenger élővilága az egyik legszínesebb az egész világon. Eilatban számtalan lehetőség áll rendelkezésre, hogy fel tudjuk fedezni ezt a csodás tenger alatti világot, legyen az sznorkelezés, könnyűbúvárkodás, üveg fenekű hajó, a tenger alatti obszervatórium, vagy az óriás akvárium.
Nem csoda hát, hogy a város egyértelműen a Vörös-tenger közelségére alapozta a turizmusát, így a viszonylag rövidke izraeli partszakaszon is több fizetős és ingyenes strand közül lehet is választani. Érdemes kicsit utánaolvasni, és az egyéni igényeink alapján választani, mert mind más-más szolgáltatásokkal és adottságokkal rendelkeznek. Az öböl északi részéhez és a városközponthoz közelebb eső helyek kisebbek, inkább strandolásra, napozásra alkalmasak, korall-telepek hiányában sznorkelezésre nem túl izgalmasak. A kikötőn túli, az egyiptomi határhoz közelebbi part már sokkal izgalmasabb, a víz gyorsabban mélyül, de a korallszirtek egész közel vannak a víz felszínéhez, a partról szinte apró szigeteknek látszanak.
Én az egyiptomi határ közvetlen közelében található Princess Beach-et választottam vendéglátóim javaslatára. Kis túlzással innen tényleg egy kőhajításnyi távolság Egyiptom. Mivel a térségben a kövek hajigálása szinte már a nemzetek közötti sporttevékenységnek minősül - és a hadsereg nem igazán tolerálja, nem pont a dobj vissza kenyérrel stratégiát követik -, így ennek kipróbálásától eltekintettem. Ez a partszakasz van legmesszebb a várostól, így szerencsére nem kell tömegre számítani. Parkolni könnyen lehet az út túloldalán egy viszonylag nagy, de bezárt hotel előtt. Persze ez is fizetős, 5 NIS/óra. Nem is csalódtam, a késő délutáni időpontban alig voltak rajtam kívül. Maga a strand ingyenes, cserébe viszont nincs kiépített infrastruktúra, se zuhanyzó, se mosdó, se napozószékek, a partvonal is elég keskeny, de nem is azért jöttem ide, hogy a hasam süttessem a napon. Van viszont két 20-25 méter hosszan a tengerbe nyúló stég, aminek a végén már legalább 4-5 méter mély a víz, és rögtön a korallszirtek közé vezet.
Ekkor értettem meg, hogy miért is mondták a vendéglátóim, hogy kidobott pénz a Tengeri alatti obszervatórium és akvárium meglátogatása. A kristálytiszta vízben számomra megannyi ismeretlen, változatos méretű, mintájú, és színű hal úszkált. A gazdag korall-telepek között császárhalak, pillangóhalak, korallsügérek cikáztak, az iszap közelében tüskés tűzhalak portyáztak. Pont ugyanaz a látvány, mint az akváriumban, csak kézzelfogható távolságban. Közel egy órát töltöttem a vízben, ami tőlem maratoni időtávnak minősül. Sőt.. A másnapi sivatagi túra után visszasunnyogtam még egy órára. Ha valamiért megéri Eilatba jönni, akkor az a sivatag és a Vörös-tenger.
Sivatagi túrák - Vörös kanyon és Timna Park
A beszámoló végére hagytam azt, ami miatt végül is eljöttem a Vörös-tengerig. Mégis rövidre, inkább csak felsorolás-szerűre veszem a leírást. Egyrészt mindegyik túraútvonal viszonylag távolabb helyezkedik el a várostól, így csak lazán kapcsolódik Eilathoz, másrészt a következő teljes napom a sivatagi túrázással telt el, így erről készülök egy hosszabb képes beszámolót írni a közeljövőben.
Izrael egyik legszebb természeti képződménye a Vörös kanyon (Red Canyon), nagyjából 20 kilométer távolságra található a várostól az egyiptomi határ mellett. A vörös színű núbiai homokkőből gyönyörű formákat vájt ki a szél és a víz okozta erózió az idők során. A kanyon csak néhány méter szélességű, viszonylag rövid és gyorsan bejárható, de kihagyhatatlan látvány. A városba visszaúton érdemes megállni a Mount Yoash Observation Point-nál, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a Vörös-tengerre és négy országra: Izraelre, Jordániára, Egyiptomra, és Szaúd Arábiára.
Eilattól nagyjából 25 kilométerre északra a Negev-sivatagban a Holt-tenger felé vezető 90-es út mellett terül el a Timna Park. A hatalmas kiterjedésű sivatagi terület tömve van változatos és élénk színű sziklaképződményekkel, régészeti területekkel, ősi rézbányákkal, sziklarajzokkal. A bejárására érdemes legalább egy fél napot szánni. A városba vissza vezető úton érdemes pár percre megállni a Flamingó-tónál, ahol a nagy csapatokban dél felé költöző madarak állnak meg egy rövidebb hosszabb pihenőre.
Ha valaki több napot tölt el Eilatban, és már kimerített minden helyi szórakozási lehetőséget, akkor érdemes lehet a közelebbi túraútvonalak helyett kicsit távolabbit is választani. A várostól elérhető távolságra van a Holt-tenger és a Maszada erőd is, de ez nekem nem volt opció, hiszen pont abból az irányból jöttem. Több iroda szervez a közeli Petrába egy napos utakat, de lehetőség van a sivatagban éjszakázva két napos túrára is. A Jordán határon nem túl egyszerű az átjutás - és a visszajutás sem -, a határ előtt le kell parkolni, vagy leszállni a buszról, az ellenőrző ponthoz sétálni, majd ha sikerült átjutni a határ másik oldalára, felszállni valamilyen Petra felé tartó közlekedési eszközre. A Jordán vízum 65 USD, az izraeli határátlépési illeték visszafelé 60 USD, az utazással, belépőkkel alaphangon 80-90.000Ft fejenként a kirándulás költsége.
Kép forrása: visitpetra.jo
Hogy mit is gondolok Eilatról? Bár nem úgy szántam, de lehet, hogy kivételesen kicsit fanyalgósra és negatív hangvételűre sikerült a beszámoló. Ha maga a város nem is nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, mégis azt mondom, hogy érdemes ellátogatni ide legalább néhány napra, mivel a hagyományos nyaralós programokon túl a sivatag és a Vörös-tenger önmagukban is felejthetetlen élményt tudnak nyújtani.
További képek és posztok:
https://www.facebook.com/helloazsiablog/
https://www.instagram.com/helloazsia/
Előzmények:
1. Legyen mondjuk Izrael!
2. Tervezés és az előkészületek
3. Érkezés, a Ben-Gurion repülőtértől Jeruzsálemig
4. Az Olajfák hegyén I. rész: A kerti sír
5. Az Olajfák hegyén II. rész: A kő örök, akár a lélek
6. Mea Shearim - Jeruzsálem ultra-ortodox közössége
7. Jeruzsálem Óvárosa I. rész - A Via Dolorosa és a Szent Sír-templom
8. Jeruzsálem Óvárosa II. rész - A Siratófal és a Templom-hegy
9. A végtelenbe és tovább: Autóval Jeruzsálemtől a Vörös-tengerig
